Lehet, hogy mégsem a te hibád?
Ha ezt a könyvet olvasod, valószínűleg te is az egyik legpusztítóbb méregnek véled a bűntudatot. Egyeseknek halvány fogalmuk sincs róla, hogy ők is fertőzöttek, így még veszélyesebbek. Leggyakrabban a következő tüneteken keresztül lehet mégis felfedezni:
Túlzott komolyság
Túlságos elkötelezettség, vagy elkötelezettség-fóbia
Aggódás; nyugtalan, szorongásos ébredés
Kényszeres segítés
Önostorozás
Aggódás mások véleménye miatt
„Nem bírom elviselni, ha bárki haragszik rám.”
„Nem vagyok olyan jó, mint amilyennek mások tartanak.”
„Mindenki lábtörlője vagyok.”
„Soha nincs időm magamra.”
„Attól félek, mások jobbak nálam.”
„Kedvenc szavaim: kell, kellene, muszáj, nincs más választásom.”
„Ki nem állhatom a kritikát.”
„Perfekcionista/maximalista vagyok.”
„Amiatt aggódom, nehogy önző legyek.”
„Gyűlölök segítséget kérni, illetve elfogadni.”
„Nem tudok bókokat, dicséretet elfogadni.”
„Néha szorongok, hogy meg fognak büntetni bűneimért.”
„Sokat aggodalmaskodom a testem miatt.”
„Nem tudok nemet mondani.”
„Soha nem gyógyulok meg/nem jutok túl ezen a problémán.”
„Képtelen vagyok megbízni másokban.”
(Forrás: Nicholas Demetry: Isteni párkapcsolat)
Dr Nicholas Demerty pszichiáter fogalmazott úgy, hogy a bűntudattal kapcsolatban az emberek két csoportra oszthatók: vannak, akik tudják, hogy rendelkeznek bűntudattal, és vannak, akik nem.
Kissé túlzónak tűnhet ez a megállapítás, de gondolj csak bele, milyen rengeteg forrásból erednek nem-tudatos tartalmaink, amelyek valóságunk több mint 90%-át meghatározzák. Jelen írás csak a következő néhány aspektusra terjed ki: jelen életben szerzett, generációs mintákból származó, előző életekből hozott bűntudat, valamint az „eredendő bűn”.
Meg vagy győződve arról, hogy jelen életedben semmilyen vétek nem terheli a lelkedet, hiszen senkinek semmi rosszat nem okoztál?Ugyanakkor elképzelhető-e, hogy a tudatod nem tudatos régióiban teljesen mást találsz? Mi van akkor, ha nem várt gyerekként érkeztél a családba? Ha anyu napokig vajúdott hihetetlen fájdalmak között (amit a család számtalanszor elmesélt) – MIATTAD? Vagy ha a szülők elváltak? (Bármi is legyen a válóok, a gyerek legtöbbször úgy véli, az ő rosszasága miatt költözött el apu/anyu.) És az iskolában? Tényleg jó érzés volt ötöst, vagy dicséretet kapni, mikor a padtársad, vagy a barátod, csak négyest szerzett, esetleg megbukott?
Esetleg olyan élethelyzetbe kerültél, mikor nem voltál képes vállalni egy új életet, és elvetetted a néhány hetes magzatot? A felsorolás nem teljes, mindenki maga fejezheti be a sort.
Nem csak egymagunkban, elszigetelten éljük az életünket. Minden gondolatunkba, cselekedetünkbe, attitűdünkbe belejátszanak szüleink, nagyszüleink, felmenőink örömei, fájdalmai, eredményei, kudarcai, félelmei és bűntudata is. Hogy csak néhány példát említsek, ha nagyanyánk „megesett” lány volt, az ő szégyene, bűntudata szintén körbelenghet minket, vagy ha nagyapánk a háborúban embereket ölt, a lelkében maradt fájdalmas önvád is örökölhető, nem beszélve arról, ha ő túlélte bajtársai halálát, úgy érezheti, elárulta őket.
Számos diszciplína állítja: létezésünk nem fogantatásunkkal kezdődik. Ahogy Dr. Kurt Ebert, pszichiáter, az Attractor Field Technika megalkotója fogalmaz: „Örök energetikai lények vagyunk, akik ideiglenesen fizikai testben nyilvánulunk meg, így jelen életünkre hatást gyakorol múltbeli létezésünk energiája is.” Hasonlóan a generációs minták átörökítéséhez, múltbeli életünk vétkei miatt érzett bűntudatunk is színezheti jelenbeli tapasztalatainkat.
Végül ott az eredendő bűn. Akár vallásosak vagyunk, akár nem, a körülbelül kétezer éve tanított „bűnben fogantál” hiedelem akkor is működik bennünk, ha személyesen ezt soha senki nem olvasta ránk, hiszen annyira erősen jelen van a (C. G. Jung által feltárt és leírt) kollektív tudattalanban, az egész emberiséget átható információs mezőben, hogy nehéz elkerülni saját energetikai- és gondolat-rendszerünkbe történő beszivárgását.
Ha a bűntudat kopogtat be elménk működése során, a homlok-lebenyben levő tudatos gondolkodás központja lekapcsol, és az agyunk hátsóagyi, túlélő üzemmódra vált, az „üss, vagy fuss” reflex veszi át az irányítást, képtelenné válunk a helyzet valós értékelésére és az optimális megoldás megtalálására, ehelyett a múltban egyszer már bevált reakciót ismételjük.
Vakká válunk az adott szituációban, és valamilyen gyerekkorban már bevált, tanult viselkedést produkálunk, tovább rontva a helyzeten. Például: „elfelejtettem a feleségemnek virágot venni a születésnapjára, ami rosszul esett neki, ettől furdal a lelkiismeret, kínoz a szégyen, magamba fordulok, majd elkezdem őt hibáztatni, mert nem vasalta ki az ingemet, jól megsértődöm, és nem szólok hozzá két napig.
Épp úgy, mint ötödik osztályban, amikor nem tanultam meg a leckét, és az „idióta” tanár pont engem hívott felelni, és meg sem szólaltam. Még utána se szóltam se az osztálytársaimhoz, se a szüleimhez, pláne nem a tanárhoz.”
Ha nem a tízéves önmagamat ismételném, hanem képes lennék felnőtt módjára gondolkodni, eszembe juthatna, hogy nyílt, őszinte kommunikációval sokkal többre megyek, és mindkettőnknek jót teszek. Például így: „Édesem, nagyon sajnálom, hogy elfelejtettem, de ettől még nagyon szeretlek, és hogy ezt bebizonyítsam, most nyomban elviszek sétálni, vacsorázni, vagy kérhetsz cserébe, amit akarsz.”
A bűntudat hatására agyunkban nemcsak az előagyi működés vált át hátsóagyiba, hanem a jobb és bal agyfélteke koordinációja is felborul. Képesek maradunk elméleteket, kifogásokat, magyarázatokat gyártani, de a kreatív, a helyeztnek legmegfelelőbb megoldások homályban maradnak.
Mint említettem, örök energetikai lények vagyunk. Lényünk energiája a kínai orvoslásból ismert meridián-rendszeren áramlik. Ezek az energiapályák bizonyos belső szervekkel és izmokkal állnak kapcsolatban.
Energetikai rendszerünk másik fontos részét képezik a szintén keleti tanokból ismert csakrák. Ezek az energiaközpontok energiát vesznek fel a környezetből, és adnak le. Amellett, hogy mind a hét csakra bizonyos pszichés funkcióban is szerepet játszik, mindegyik kapcsolódik egy-egy belső elválasztású mirigyhez.
A bűntudat által kiváltott stressz-hormonok a meridiánokhoz és a csakrákhoz kapcsolódó energiaáramlást is károsan befolyásolják, és ha a bűntudat sokáig fennáll, akár fizikai tüneteket is eredményezhetnek. Többek között szomatizálódhat cukorbetegségként, vastagbélgyulladásként, szívproblémaként, influenzaként, trombózisként, mániás depresszióként, meddőségi és terhességi problémaként, szexuális zavarként, pajzsmirigy alul-, illetve túlműködésként, tanulási nehézségként, hogy csak néhányat említsek.
Akik tisztában vannak azzal, hogy bűntudatot hordoznak lelkük mélyén, az esetek nagy részében meg is tudják mondani pontosan, mi is az ő – vélt vagy valós - vétkük. Akik viszont nincsenek tudatában ennek, különféle tudatalatti stratégiákat dolgoztak ki a belső feszültség érzéstelenítésére, hárítására.
Természetesen senki nem él úgy, hogy naphosszat hamut szór a fejére mondván „én micsoda bűnös vagyok!”. Találkozhatunk ilyen megnyilvánulásokkal, de maximum egy hónapig tart, utána az esemény a tudatalatti szintre kerül, és onnan irányít a háttérből. Mégpedig úgy, hogy látásmódunkat színezi át. Például az illető az egész világra nyomorult helyként tekint, ahol az emberek gyűlölik és megvetik egymást, miközben ő maga is mindig talál valakit, akit szidalmazni lehet, legyen ez családtag, a szomszéd, a politikai rendszer, vagy bárki/bármi más. Mindeközben úgy érzi, senki nem kíváncsi rá, nem szeretik, kirekesztik a többiek, ő maga pedig ezért visszahúzódó lesz. A lelke mélyén úgy véli, ő rossz, nem érdemel szeretetet (se törődést, se figyelmet), ezért képtelenné válik megbízni bárkiben, hiszen az emberek gonoszak, szerinte; bármikor hátba támadhatnak – amit úgy fordíthatunk: „megbüntetnek a bűneimért”.
Gyakran hallhatjuk tőle: „nem az én hibám”, vagy „ez helyes, az helytelen”. Fekete/fehérben gondolkodik, mindent tökéletesen akar csinálni, hogy elkerülje a büntetést.
A tudat mélyén rejtőzködő bűntudat így rövid úton félelemhez, szorongáshoz vezet, minden lépésnél a legrosszabbra számítunk. Így nem teszünk semmit, mígnem az életünk darabokra kezd hullani. Valóban, a bűntudat velejárója a rombolás. Nem feltétlenül tányértörés, vagy verekedés, vannak kifinomultabb módjai is:
Például, a bűntudatos ember élete valahogy mindig úgy alakul, hogy így, vagy úgy elveszíti a pénzét. Vagy a felesége/férje költi el az összeset, vagy a tőzsdén tesz rossz befektetést, vagy az összetört autójára kell költeni és így tovább. A rombolásnak azt a formáját is választhatják, hogy az aktuális párkapcsolatukat teszik tönkre, esetenként magukból kikelve hisztériáznak olyan dolgok miatt, amelyeket később, ha párjukat már elüldözték, maguk se értenek.
Annak érdekében, hogy ne kelljen önmagával szembenéznie, a bűntudatos ember sok esetben rabbá válik: a munka, a párkapcsolat, az alkohol, az internet, stb. rabjává, miközben folyamatosan sóvárog valami után, amit, úgy véli, soha nem kaphat meg.
Mindemellett jelen van még a bosszúvágy, a szemet-szemért elve. Ha úgy érzi, megsebezték, vissza kell, hogy fizessen, még akkor is, ha ez ő magának sokkal jobban fáj, mint annak, akin bosszút áll. Nem képes megbocsátani se magának, se másnak, még akkor sem, ha már bosszút állt.
Ha mindezekből elegük van, újabb stratégiát is választhatnak, ez pedig nem más, mint a gőg, a kevélység. Ez működik bennük, amikor azt élik meg, hogy mindent egyedül kell csinálniuk, csakis nekik lehet igazuk, lenéznek mindent és mindenkit, aki nem tökéletes, állandóan a külső sikereket hajszolják. A „taps” elfeledteti lelküknek a saját magukra sütött „értéktelen” feliratú pecsét okozta fájdalmát.
A bűntudattal az még a nagy baj, hogy ragaszkodunk hozzá. Annyira rossznak, értéktelennek tartjuk magunkat, hogy a tudatalatti szintjén még a jobban levés, a javulás is lelkiismeret-furdalással tölt el bennünket. Elfogadjuk életünk nehézségeit, a fájdalmakat, mintha a sors büntetése lenne valamilyen „vétkünkért”.
Ám haszna is van! Kitűnő eszköz mások manipulálására, céljaink elérésére is, ösztönös túlélési taktika: minél erősebbek a tüneteink (szegény én, engem senki sem ért és szeret, beteg is vagyok, nemsokára meghalok ...), annál valószínűbb, hogy mások elfogadják és eleget tesznek vágyainknak, szeszélyeinknek.
Mostanra valószínűleg sikerült rettenetesen sötétre festenem a képet, ami azt jelenti, jó munkát végeztem, hiszen pontosan így jelenik meg a bűntudat az érzelmek világában: egy hatalmas, nehéz, fekete, sűrű, tonnányi folt, amely a mellkasunkat nyomja folyamatosan, és szellemünk világosságát oltja ki.
De szerencsére van fény az alagút végén. A jó hír: egyszerűen abba lehet hagyni !
Abban a pillanatban, hogy a fent leírt tünetek bármelyikét észreveszed magadon, kedves olvasó, nyomban állj meg egy pillanatra, és – tüneti kezelésként – végezz valamilyen fizikai tevékenységet, akár 10 fekvőtámaszt, de csempesikálás is megteszi. A bűntudat eredetének és okának feltárásában a mélyszintű önismereti munka segít.
Gondolj úgy önmagadra, mintha a legjobb barátod lennél. Így, ha hibázol, vétesz, netán „bűnt” követsz el, ismerd el, és mondd magadban azt, hogy: „Igen, hibáztam. Elismerem. És hogy ne legyen hiábavaló a másik ember fájdalma, ezért az iránta való tiszteletből, ahelyett, hogy tönkretenném magam, valami nagyon jót hozok ki az életemből, ami mindenki javára válik.”
A gyermekeinknek adható egyik legnagyobb ajándék, ha ezeket a beállítódásokat, energiákat feloldjuk, és nem adjuk nekik tovább.
Továbbá, ha nem akarunk mi magunk bűntudatot plántálni gyermekeinkbe, figyeljünk oda fegyelmező mondatainkra. Ahelyett, például, hogy azt mondanánk: „Rossz vagy, mert kitépted a tulipánt”, fogalmazzunk úgy, hogy „Nagyon szeretlek, jó fiú vagy, de a tulipán kitépése rossz dolog. Ezt ne tedd többé.” Rendkívül fontos a gyermek és cselekedetének szétválasztása. Őt magát biztosítjuk feltételekhez nem kötött szeretetünkről, viszont segítünk neki az elfogadhatót az elfogadhatatlantól megkülönböztetni. E hozzáállással az életét menthetjük meg.
A kiúthoz vezető ösvény megismeréséhez gondolj úgy a bűntudatra, mint energiára, amely például sötét felhő, szörny, vagy valami ehhez hasonló alakját vesz fel. Képzeld el, hogy ez az alak itt van a környezetedben. Fontos: nem a részed, mint a kezed, vagy a lábad! Ha alacsony a rezgésszinted, aminek okai lehetnek a fent említett gondolat- és viselkedésminták, a nem megfelelő táplálkozás, a fáradság, hosszadalmas érzelmi stressz, stb., akkor ez az alak rád tapad, és szívni kezdi a véredet. Nagyon szeret a mellkasi, háti, deréki, feji területeken megtelepedni. Következésképpen, ha rezgés-, illetve energiaszintedet megemeled, nem lesz módja hozzád csatlakozni.
Az energiaszint megemelésére számos lehetőség áll rendelkezésedre. A tudattalanul ható okokat feltáró és feloldó módszerek mellett sokat segít, ha minden reggel hálát adsz tíz dologért az életedben, megbocsátás-terápiát alkalmazol, szeretetteljes, pozitív gondolatoknak adsz csak teret elmédben. Meditáció során lecsendesíted gondolataidat és rátalálsz a szíved tájékán honoló nyugalomra, belső csendre, lelki békére. Rendszeresen végzel kedvedre való, de intenzív testmozgást, végül meleg olajos masszázs, illetve fürdő segítségével ellazulsz.
Hasznos e gyakorlatok mindennapi ismétlése, hogy folyamatosan távol tartsuk a fekete „szörnyet”. „Mellékhatásként” észreveszed majd, hogy életed valamennyi része mozgásba lendül, és eddig nem tapasztalt, örömteli események sora veszi kezdetét, és a sötét, nyomasztó „felhő” helyett ragyogó, vidám, szeretetteljes energiák, támogató barátok, társak, szerencsés véletlenek szegülnek társaiddá.
Hányszor hallottam ezt a konzultáció-sorozat vége felé járó klineseimtől! Egyikük sem tegnap született; évtizdes rejtett önvád és önbecsmérlés vezette őket az önismeret útjára. Belevágsz te is?